Piemont Toszkánával karöltve Olaszország legimpozánsabb, leghíresebb, történelmileg egyik leggazdagabb borvidéke.
A régió elsősorban vörösborairól híres, holott az elkészített borok közel fele, 46%-a kiváló minőségű fehérbor. Piemont leghíresebb bora a Barolo, a borvidék Barolo városáról kapta a nevét. A Barolo néven forgalomba hozott borok 100%-ban nebbiolo szőlőfajtából kell, hogy készüljenek. Barolo vidékén 11 község található, 1700 ha az ültetvények összterülete, kb. 800 bejegyzett termelőt tartanak nyilván. A Barolo a világ egyik leghosszabban érlelhető vörösbora, egy igazi „arisztokratikus uraság”. Hosszan kell érlelni, amit nagyon meghálál. 3 évig kötelező érlelni forgalomba hozatal előtt, amiből legalább másfél év a tölgyfahordós érlelés.
Barbaresco vidékén hasonlóan 100% nebbiolo fajtából készülnek a borok. Négy község képezi a borvidéket, 650 ha a telepített szőlő, 140 termelőt tartanak nyilván. A barbaresco-t általában elegánsabbnak és kifinomultabbnak tartják, mint a „nagy testvért” (barolo). A langhe és roero vidéke a nebbiolo mellett a barbera-ról és a dolcetto-ról híres. Monferrato és Asti borvidékek Piemont délkeleti részén találhatók. Asti az édes habzó borairól híres (Moscato D’asti), amelyek muskotályból (Moscato Bianco) készülnek. Ezen a vidéken készül egy édes vörös pezsgő is (Brachetto d’Aqui). Piemont északi részén található Ghemme és Gattinara borvidék, ahol nebbiolo-ból nagyon elegáns borok készülnek.
Piemont leghíresebb fehérbora a gavi, cortese szőlőfajtából készül. A régió leghíresebb fehér szőlőfajtái: cortese, timorasso, arneis, erbaluce, favorita, nascetta, moscato. Ebben az elképesztő helyi fajták „sokadalmában” azért gyakran találkozunk chardonnay és rizlingből készült borokkal.
Piemont szőlőtermesztésének története:
Piemontban a kelta-ligur lakosság jóvoltából már az ókorban volt szőlőművelés, a római uralom alatt pedig kiteljesedett. A középkorban a szerzetesrendek tartották életben a szőlőművelést és a borkészítést. A nebbiolo-t már 1200-ban azonosították önálló szőlőfajtanként. A piemont-i borok a 19. századik édesek voltak. Ennek főleg kereskedelmi oka volt. Genova közelsége miatt a borok jelentős részét tengeri úton szállították, az édes borok pedig jobban bírták a hosszú tengeri utat. A másik ok, hogy ebben az időben főleg édes borok készültek ezen a vidéken az volt, hogy a nebbiolo egy későn érő fajta, ezért a pincékben már elég hideg volt, mikor ezek a borok erjedtek, gyakran megszakadt az erjedés így maradék cukor maradt a borokban. A 18.-19. századi nehézségek (filoxéra, munka nélkül maradt mezőgazdasági munkások kivándorlása az Egyesült Államokban, I. világháború, II. világháború) után kezdődött Piemont borászatának a fellendülése. A barolo és a barbaresco egyaránt 1966-ban kapott DOC, 1981-ben pedig DOCG besorolást.
Székhelye: Torino
Területe: 23.399 km²
Lakosainak száma: 4.300.000
Szőlőültetvény területe: 48.000 ha
Vörösbor: 54%
Fehérbor: 46%
Eredetvédelem: A régióban 19 DOCG, 41 DOC besorolású terület található.
Suhayda László
