A világ nagy borainak “szűk elitjében” az utóbbi évtizedekben az egyik legnagyobb sikertörténet vitán felül a Brunello di Montalcino.
Az 1800-as években különböző “világ rendezvényeken” már részt vettek borok Brunello néven, és nyertek is díjakat. Ezek viszont még kis, „elszigetelt” tételek voltak.
A Brunello di Montalcino története valójában az 1800-as évek közepén kezdődött Clemente Santi-val, aki gyógyszerészként végzett a Pisai egyetemen. Santi több birtokkal is rendelkezett Montalcino és Pienza vidékén. “Főállásban”, ő volt Montalcino patikusa. Megszállott kísérletező volt, ő fejlesztette ki a Sangiovese Grosso-t, a Brunello di Montalcino alapjául szolgáló szőlőfajtát. 1865-ben készített egy “Vino Scelto”-t (Brunello), ami már 1869-ben díjat nyert. Clemente Santi lánya, Caterina férjhez ment egy Firenzei orvoshoz, Jacopo Biondihoz. Ettől az időszaktól hívják, a ma már világhírű pincészetet Biondi Santi-nak. Az ő fiúk Ferruccio, aki azzal írta be magát a történelembe, hogy ő készítette el a birtok két legendás Brunello di Montalcino borát, az 1888-as és az 1891-t. Az ő fia Tancredi Biondi Santi 1893-ban született. Ő alkotta meg a birtok 1955-ös Brunelllo di Montalcino Riserva-ját, amit az amerikai Wine Spectator magazin 1999-ben beválasztott az évszázad 12 legjobb bora közé, egyetlen olaszként. Tancredi fia, Franco 1922-ben született. A “Dottore”, Franco Biondi Santi egy igazi 20. századi úriember volt, rengeteget tett a Brunello di Montalcino felvirágoztatásáért, nélküle a Brunello és a borvidék nem tartana ott, ahol. Két gyermeke született Jacopo és Alexandra. Franco 2013 áprilisában bekövetkezett halála után fia, Jacopo lett az örökös, aki Dél-Toszkánában már rendelkezett egy pincészettel, a Castello di Montepo-val. A Biondi Santi család története, ezen a ponton vett egy nagyon szomorú fordulatot. Jacopo a Castello di Montepo birtokon felhalmozott adósságait a Montalcino-i Biondi Santi birtok eladásával próbálta “orvosolni”. Befektetők tulajdonába került ezáltal Olaszország egyik legnagyobb presztízsű borászata.
Montalcino és a Brunello, valamint a kiváló borok kedvelőjének a szerencséjére a borvidéken egyre több birtokon készülnek immár világszínvonalú borok. A helyi borászok 25-en, 1967 április 28-án megalapították a Consorzio del Vino Brunello di Montalcino-t, a Montalcino-i borvidék termelőinek szövetségét. A Brunello di Montalcino 1966-ban kapott DOC (Denomazione di Origine Controlata – Minőségi besorolás), 1980-ban Olaszországban elsőként DOCG (Denominazione di Origine Conrolata e Garantita – Legmagasabb minőségi besorolás) besorolást. A Montalcino-i borvidék 24000 hektáron terül el, amelynek 15%-a telepített szőlő, melyből 2100 hektár Sangiovese Grosso, Brunello besorolású terület, 510 hektár, pedig Rosso di Montalcino besorolású. A termőterületen található még 50 hektár Moscadello di Montalcino DOC és további 480 hektár Sant’Antimo DOC ültetvény, a fennmaradó területeken IGT (tájbor), és egyéb, helyben engedélyezett fajták.
A Brunello di Montalcino, a Brunello di Montalcino Riserva és a Rosso di Montalcino borok készítését a helyi bortörvény nagyon szigorúan szabályozza. A fenti borok csak a Montalcino-i borvidék határán belül telepített Sangiovese Grosso szőlőből készülhetnek, melynek aránya kötelezően 100%. A Brunello di Montalcino esetében 80 mázsa a megengedett maximális hozam. Kötelező a fahordós érlelés, melynek időtartama nem lehet kevesebb 2 évnél és nem lehet több 4 évnél. Kötelező továbbá, a 4 hónapos palackos érlelés is forgalomba hozatal előtt. Nagyon fontos, hogy minden folyamatnak, a feldolgozásnak, a fahordós, sőt a palackos érlelésnek is a borvidék határán belül kell történnie. A Brunello di Montalcino-t szigorúan csak a szüretet követő 5. naptári év január 1-je után lehet kereskedelmi forgalomba hozni. A Brunello di Montalcino Riserva csak a legjobb évjáratokban készül, a birtok legjobb dűlőiből származó Sangiovese Grosso-ból. A Riservákra két tétel kivételével ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az évjáratos Brunello-ra, a két különbség a palackos érlelés 6 hónap, a forgalomba hozatal időpontja a szüretet követő 6. naptári év január 1-je. A Rosso di Montalcino (DOC) esetében 90 mázsa/ha a megengedett hozam. A Rosso di Montalcino is 100% Sangiovese Grosso szőlőből kell, hogy készüljön. Kereskedelmi forgalomba a szüretet követő naptári év szeptember 1-je után kerülhetnek a Rosso di Montalcino-k. A Montalcino-i borvidéken az évjáratok klasszifikációja 1945 óta “csillag” rendszerben működik. Értelemszerűen az 1 csillag a leggyengébb, az 5 csillag a legjobb. Az elmúlt évszázad legemlékezetesebb évjáratai: 1955, 1964, 1975, 1985, 1990, 1995, 1997. Ezek közül 1997-et tartotta a szakma az évszázad évjáratának. A 2000 utáni évek legnagyobb évjáratai: 2004, 2006, 2010, 2015 és 2016.
Jelenleg 203 termelő rendelkezik engedéllyel a Montalcino-i borvidéken Brunello di Montalcino, Brunello di Montalcino Riserva és Rosso di Montalcino borok termelésére és palackozására. A borvidék legnagyobb termelője a Castello Banfi, 3000 hektár területtel rendelkeznek, amiből 850 hektár a telepített szőlő. 1978-ban vásárolta meg a birtokot a Mariani család. A Mariani-k olasz származású Egyesült Államokbeli borkereskedő család, nagy szerepük volt a Brunello di Montalcino bevezetésében az amerikai piacon. John Mariani halála után az örökösök eladták a birtokot és immár a Banfi is befektetők tulajdonába került. A Brunello di Montalcino elmúlt évtizedekben tapasztalt elképesztő sikerére természetesen felfigyelt a pénzpiac is, megjelentek a befektetők a borvidéken. Ma már olyan nagynevű borászatok rendelkeznek birtokokkal a Montalcino-i borvidéken, mint a Frescobaldi (Castelgiocondo), Antinori (Pian delle Vigne), Cinzano család (Col D’Orcia), Tommasi (Casisano), Allegrini (San Polo), San Felice (Campogiovanni), Ruffino (Greppone Mazzi), Gaja (Pieve Santa Restituta). Olyan nagynevű birtokok kerültek befektetők tulajdonába, mint a Poggio Antico, az Altessino és a Caparzo. Érkeztek befektetők a pénzpiacról Richard Parsons (Il Palazzone) az USA-ból Obama elnök egykori legfőbb pénzügyi tanácsadója, a divat világából Massimo Ferragamo (Salvatore Ferragamo) 2003-ban vásárolta meg a Castiglion del Bosco birtokot. Érkezett befektető a “szépségiparból” is a La Favorita birtok esetében.
25 évvel ezelőtt, amikor rátaláltam erre a “földi paradicsomra”, amit Montalcino-nak hívnak és a csodálatos boriara, elhatároztam, hogy megpróbálom a legtöbbet megtudni a vidékről, borairól, borászairól. Mára már elmondhatom, az összes birtokot végig látogattam, még azon keveset is, amelyek a Consorzio kötelékén kívül képzelik el a boldogulásukat (Salicutti, Stella di Campalto, Pian del Orino). Rengeteget beszélgettem helyiekkel, sokat kóstoltam velük és tanultam tőlük kötetre való tudást, almanachokban fellelhetetlen “kincseket”. A legtöbbet Bruno Dalmazio-val (Enoteca Bruno Dalmazio), Fabio Tassi-val (Enoteca La Fortezza) és Luciano Moretti-vel (Taverna del Grappolo Blu) kóstoltam és beszélgettem hosszú órákon, számtalan évjáraton, történeten át. Mindnyájan egybehangzóan azt tanácsolták, hogy: “Barátom, ha meg szeretnéd tapasztalni, hogy miről is szól a Brunello di Montalcino, az “öt nagy öreget” látogasd végig”. Én jó diákként teljesítettem a “penzumot”, jártam Franco Biondi Santi-nál (több ízben is személyesen fogadott, volt alkalom, hogy velem egyedül 2 órán át foglalkozott, életre szóló élményt nyújtva), Diego Molinari-nál (akivel haláláig baráti kapcsolatot ápoltam, Nórának a feleségének még Dobos tortát is vittem), Giulio Salvioni-nál (itt megismerve Montalcino egyik legszimpatikusabb családját, akikkel szintén nagyon szoros kapcsolat alakult ki), Piero Palmuci-nál (Poggio di Sotto), Gianfranco Soldera-nál (Case Basse). Azt, hogy 25 év milyen nagy idő az is mutatja, hogy az “5 nagy öreg” közül egyedül Giulio Salvioni van még közöttünk, a többiek már az “örök Sangiovese Grosso ültetvényekről” tekintenek le ránk. Mindeközben nyomon tudtam követni egy fiatal új generáció előretörését. Bőven van jelentkező a ” 4 nagy öreg” távozásával maradt űr betöltésére.
A teljesség igénye nélkül néhány név, akik esélyesek a pódium legmagasabb fokára: Andrea Cortonessi (Uccelliera), Riccardo Talenti (Talenti), Andrea Mantengoli (La Serena), Elia Loia (Palazzo), Ripaccioli testvérek (Canalicchio di Sopra), Giuseppe Gorelli (Gorelli).
Suhayda László
