A chianti borvidék Toszkánában, Firenze és Siena között terül el. Amennyiben a chianti vidékének a történetében szeretnénk betekintést nyerni, egészen Toszkána őslakóinak, az etruszkoknak az idejébe kell vissza lapoznunk a történelemkönyvek elsárgult lapjain. A mai Castellina in Chianti vidékén már szőlőt műveltek és bort készítettek, Európa egyik legfejlettebb civilizációjának tagjai. A római birodalom idejében is folytatódott ez a tevékenység, sőt a barbár népek betörésével az itáliai félszigetre a szerzetesek „őrizték a lángot”, és folytatták eme áldásos tevékenységet. I. sz. 790-ben egy pergamenen jelent meg először a „chianti” szó. Toszkánában Santa Cristina templomában találtak egy feljegyzést 913-ból, ami a „chianti borkészítés” folyamatáról értekezik. Egy 1398-ból fent maradt dokumentum a chiantit, mint fehérbort említi. III. Granduca Cosimo 1716-ban törvényben szabályozza a borkészítést és a termőterület határait. A „vas bárónak”, Bettino Ricasolinak volt jelentős szerepe a borvidék szabályozásában. 1924 május 14-én 33 termelő megalakítja „Galo Nero” néven a borvidék első „consorzio-át”, a helyi termelők szövetségét. A művészvilágot is megérintette a „chianti mítosz”. Giuseppina Strepponi (Giuseppe Verdi hitvese) írta egyik barátnőjének címzett levelében: „Verdi nagyon jól van, átfut a kerten, alszik és chiantit iszik”. Galileo Galilei Castellina in Chianti melletti birtokáról (Grigmanello) írta az alábbiakat „A bor olyan, mint a föld vére”.
A második világháború után, néhány évig a chianti a mennyiségről szólt, semmi esetre sem a magas minőségről. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején, az olasz „gazdasági csoda” korszakában, Rómában, Milánóban és a többi olasz nagyvárosban sorra nyíltak a pizzeriák, osteriák, trattoriák, folyt a chianti. A hetvenes évek Rómáját a kulturális pezsgés, az önfeledt szórakozás jellemezte. Virágzott a Cinecittá. Ha a kor nagy színész óriásával szeretett volna összefutni a kor „Gigoloia”, nem kellett Los Angelesig utaznia, elég volt a Via Venetot felkeresnie Rómában. Sok chianti kísérte ezt a „dolce vitát”. Mindeközben chianti vidék vezető termelői felismerték, ha lépést kívánnak tartani a kor gasztronómiai kihívásaival, lépniük kell. A mennyiség kárára a minőségre kell helyezni a hangsúlyt. Chianti vidék pincészetei közül jelenleg is sokan a szupermarketek polcaira, a pizzeriák borlapjaira szállítanak. Ezen pincészetek mellet viszont megjelentek azok a termelők, akik ár-érték arányban egészen kiváló borokat készítenek, sőt azok is akik a csúcs gasztronómia borlapjain is méltán meg állják a helyüket.
Horkay András Dip WSET
CEWI alapítója és vezetője
Az Országos Borszakértő Bizottság (OBB) elnöke (2013-2018)
A Magyar Sommelier Szövetség Par Excellence Díj Év Oktatója 2019.
