PIEMONT – A ködbe burkolózott hegy lába.
Valamikor a 2000-es ével közepén kóstoltam először Piemont-i bort. Nagy tekintélyű mentorom, dr. Rohály Gábor szavai jutnak eszembe, mi szerint ha hirtelen meglátogat az ellenséged, bontsál neki egy Barolo-t. Ha pedig a barátod jön hozzád, bontsál neki egy Barolo-t … egy héttel korábban. De biztosíthatom kedves olvasómat, hogy a Barolo-nál könnyedebb borok is készülnek itt, lássuk szépen sorjában, hol is járunk.
Földrajzilag Olaszország legnyugatibb régiója, területét tekintve (25.400 km2) a második legnagyobb, körülbelül 4 300 000-n lakják. Népes lakossága elég jó sorsú konyhát tudhat magáénak, Itália egyik legkifinomultabb, legváltozatosabb konyhája is itt található. A marhahús az egyik legnépszerűbb, de fogyasztanak borjút, bárányt, kecskét, valamint szárnyasokat is, kacsát, libát sőt galambot is. A vadhúsok is nagyon kedveltek, szarvas, őz, nyúl, fácán és fogoly szerepel a kínálatban. Piemont a földimogyoró központja, a világ egyik legkiválóbb földimogyorója terem itt. Piemont fehér aranya a szarvasgomba. Az ínyenc Rossini szerint a szarvasgomba, a gombák Mozartja.
Ezek után nem meglepő, hogy egészen kiváló borok is készülnek a régióban.
A „hegy lába” („AI PIEDI DI MONTI” jelentése a „hegy lába”) Piemont régió nevének jelentése. Valóban az Alpok által körbe ölelt terület a „hegy lábánál” terül el.
Bár az itt készülő fehérborok közül sok egészen különleges (Gavi, Timorasso, Favorita, Nascetta, Erbaluce, Roero Arneis), a régió hírnevét mégis elsősorban vörösborai alapozzák meg.
Alba városától délre található a régió két leghíresebb borvidéke, Barolo és Barbaresco. Mindkét bor Nebbiolo szőlőfajtából készül (A “Nubioloról” már 1305-ből részletes leírás áll rendelkezésre).
A Nebbiolo szőlő neve a Nebbia, köd szóból ered, ami a szőlőszemek bársonyos, viaszos bevonatára utal, illetve arra a tényre, hogy az érés szeptemberi időszakában sűrű köd száll reggelre a termőterületre, megfelelő nedvességet biztosítva a fürtöknek. A Nebbioloból készült borok fiatalon rusztikusak, érleléssel érik el a teljes íz és illat világot. Az a ködös jegy sokszor felsejlik bennem kóstolás közben is.
A Barolokat gránát vörös szín, narancsos jegyek, néha gyógynövényes illat, gazdag érett gyümölcsös és tercier jellegű ízvilág jellemzi. 100% Nebbiolo szőlőfajtából készül, kötelező a kétéves fahordós és az egy éves palackos érlelés. És a hosszú érlelés ellenére, meghálálja a további palackos érlelést, de főleg a dekantálást, szellőztetést.
1960-ban kapott DOC besorolást, 1980-ban DOCG besorolást.
A Barolo borvidéket (összesen 1200 ha) a névadó Barolo falu, valamint La Mora, Castiglione Falletto, Serralunga d’Alba, Monforte d’Alba, Novello és Grinzane Cavour alkotják.
A Barbaresco is 100% Nebbiolo szőlőfajtából készül. Egy év fahordós és további egy év palackos érlelés kötelező. DOCG besorolású ez a vidék is, körülbelül 700 hektáron terül el. A talaj laza és homokos, cinkben és rézben gazdag. A Barbaresco vidékén készült borok kiváló alkohol, sav, tannin egyensúlyt mutatnak. 5-10 éves érési potenciál várható ezeknél a boroknál. Könnyedebbek, gyorsabban fogyasztásra érnek, mint a Barolo-k.
Piemont északi területén található a Gattinara és a Ghemme borvidék. Nebbioloból készülnek itt is a borok, vulkanikus talajon, minerális, elegáns tételek kerülnek a palackba erről a vidékről.
A kékszőlő fajták közül nem szabad kifelejteni Barbera-t sem. Jelentősége azért nagy, mert hatalmas gyümölcsösség, nagy test és elegancia mellett viszonylag hamar fogyasztásra érett borokat ad. Csekély a tannin tartalma, miközben színe mély, sav szintje magas, fiatal korában fűszeres, friss, üdítő, illatában és ízében a piros bogyós gyümölcsökre emlékeztet.
A régió keleti részében található a Gavi D.O.C.G. borvidék, Piemonte legismertebb fehérbor vidéke. A Gavi borok Cortese szőlőfajtából készülnek. Tekintettel arra, hogy viszonylag hűvös a termőterület, a Gavi mindig jó savstruktúrával jelentkezik, e mellett testben sem vall szégyent.
Két figyelemre méltó fehérbor készül még Piemontban, a Langhe Favorita (favorita magyar jelentése kedvenc), melyet a Vermentino és a Pigato távoli rokonának tudnak, és a Roero Arneis. A Favorita könnyed fehérbor, (lehet, hogy éppen ezért Kedvenc), körtés illat és ízjegyekkel, parányi kesernyés villanással, főleg az utóízében. Sajnos a Faviorita telepítések aránya az utóbbi időben csökkent a Roero Arneis és a Chardonnay javára.
A Roero Arneis annak ellenére nyert teret, hogy elég nehéz termeszteni, hajlamos a lisztharmatra, és szeptemberi szüret esetén könnyen elveszíti a savstruktúráját. Bora éppen ezért néha lágyak, körtés jellegben gazdagok.
Bálint László
DipWSET
www.laszlobalint.com
