“A borászatot Francesco Nicosia, a jelenlegi tulajdonos dédapja alapította 1898-ban, amikor Európa szerte népszerűvé kezdtek válni az Etna vulkanikus borai. A 20. század második felére azonban már nem voltak fenntarthatóak a régi termesztési módszerek. A jelenlegi tulajdonos, a dédunoka Carmelo Nicosia, nagy összegeket fektetett a szőlőültetvények bővítésébe és átalakításába, valamint egy modern borászat építésébe. Ennek eredményeként a családi vállalkozás „a szicíliai borok reneszánszának egyik vezető szereplőjévé vált Olaszországban és világszerte”.
A borászat Trecastagni-ban található, a közel 27.000 négyzetméteres központjában az ultramodern technológia találkozik a legjobb családi hagyományokkal és a terroir adta adottságok megőrzésével.
Cantine Nicosia (Szícília / IGT Terre Siciliane): Passuluna 2022
A bor fele-fele arányban Inzolia és Zibbio szőlőkből készült.
Egyes vélekedések szerint az Inzolia megegyezik az Idősebb Plinius (római író, polihisztor, ókori enciklopédista, aki a Vezúv i.sz 79-es nevezetes kitörésekor vesztette életét, amely elpusztította az ókori Pompeii és Herculaneum városokat is) által a “Naturalis Historia”-ban említett Irziolával, de nincs meggyőző bizonyíték e hipotézis alátámasztására.
Szicíliában régóta jelenlévő fajta, amelyről már 1696-ból írásos feljegyzések maradtak. A vélekedés szerint innen terjedt tovább Szardíniára, majd a toszkánai Elba és Giglio szigetekre, valamint a toszkán tengerparti Maremma vidékére, ahol Ansonica néven ismerik. Származását mára DNS kutatások is megerősítették. Több más helyi fajtával áll genetikai kapcsolatban (pl. Grillo, Frappato, Nerello Mascalese, Inzolia Imperiale és Inzolia Nera). A fajtának eddig 4 különböző klónját azonosították, amely szintén régi jelenlétére utal. (A közhiedelemmel ellentétben a fekete bogyójú Inzolia Nera nem az Inzolia színmutációja, hanem egy másik fajta.) Mindezek alapján a korábban népszerű görög származását – és azt, hogy a görög Roditis és Sideritis szőlőfajtákkal állna rokonságban – ma már nem tekintjük elfogadottnak.
Az Inzolia borok mérsékelten aromásak, és általában diós, citrusos, gyógynövényes jegyekkel tarkított karaktert mutatnak. Hagyományosan az erősített, édes Marsala borok egyik fő összetevőjeként volt ismert, de ma már egyre inkább ropogós, száraz fehérborok alapanyagaként is használják.
A Zibbio – genetikai vizsgálatokkal bizonyítottan – az Alexandriai Muskotály szicíliai szinonimája. A világon több, mint 200 muskotályhoz kötődő nevű fajtát tartanak nyilván. Nem is lehet tudni, hogy genetikaliag melyik mi is pontosan. Az Alexandriai egy ősi muskotályfajta, amely az egész Mediterránumban elterjedt. Hogy ősidők óta köze van a szigethez mi sem bizonyítja, hogy genetikailag egy másik fontos szicíliai fajta, a Grillo egyik szülőjének bizonyult, a Catarratto Bianco mellett. A Zibbio névről már az 1560-as évekből maradtak fenn említések. Eredetének lehetséges magyarázata az arab „zabib”, vagyis „mazsola„. Ne feledjük, hogy az i.e. 6. és 3. században Szicília Karthágói uralom alatt állt, így a szó kvázi őshonos itt.
Genetikai vizsgálatok alapján a Zibbio (Alexandriai Muskotály) a „Muscat Blanc a Petits Grains” és egy ősi Szardíniához köthető fajta az „Axina de Tres Bias” spontán kereszteződése. Később aztán számtalan más fajtának lett szülője az olasz és görög borvidékektől kezdve egész Európában, majd azon túl az argentin Torrontés-ig.
Jellegzetes aromái között a friss szőlő, mazsola, citrom, licsi, körte és lime virágok jegyei fedezhetőek fel. A jól iható, könnyed, száraz friss savú nyári boroktól, a nehéz, édes és erősített borokig sokféle iskolázásban ismert.
A Nicosia borászat Passuluna borában az Insolia Szicília délkeleti részén, 200 m tengerszint feletti magasságban lévő homokos talajon termett. Míg a Zibibbo Trapani tartományból (Szicília nyugati részén) meszes és agyagos talajú dombos szőlőültetvényekről származik. A borászat web oldalán így ír erről a tételről:
„virágos illatú, mámorító csokorral, cédrus, egzotikus gyümölcsök, fűszerek és méz jegyeivel. Ízében friss, telt és magával ragadó, jellegzetes zamatossággal és ritka élvezetességgel.”
És valóban, illata határozottan virágos, azon belül is elsősorban rózsára emlékeztet, illatban és szájban is mézes, intenzív szőlőízzel. Miközben behízelgően kedves és buja, nagyon hosszú, remek és üde savkészlettel.”
Kárpáti Péter
Vinissimo Klubtag
