A Benvenuto Brunellot már több, mint 30 éve rendezik meg Montalcinoban, általában február harmadik hétvégéjén. Az évek során ugyan néha változott a helyszín a városkán belül, de mindig ez jelentette az év elején az új évjáratú helyi borok bemutatását a szakma képviselőinek. 2000-ben vettem részt először a Consorzio del Vino Brunello di Montalcino rendezésében megtartott eseményen, majd 10 éven át kivétel nélkül mindig ott voltam. Elvarázsolt, hogy ennyi kiváló bort néhány nap alatt meg tudok kóstolni, számtalan termelővel, borásszal, szőlésszel tudok „szakmázni”. 10 év után, mikor már szinte mindenkit ismertem a montalcinoi borvidéken, a váltás mellett döntöttem. Már nem az motivált, hogy minél több termelőt megismerjek, hisz az már adott volt. Az általam kiválasztott, számomra legizgalmasabb borászatokat, boraikat szerettem volna minél jobban megismerni. Erre pedig a Benvenuto Brunello már nem volt alkalmas, túl sok volt az érdeklődő, a borászok figyelme megoszlott a rengeteg látogató között.
Ezért elhatároztam, hogy a „saját Benvenuto Brunellomat” egy kicsit másképp szervezem. 2-3 héttel a hivatalos Benvenuto Brunello előtt kiutazom Montalcinoba, előre egyeztetek időpontokat, és személyesen felkeresem a kiválasztott pincészeteket. Annyi időt szánok erre a kint tartózkodásra, amennyi csak szükséges ahhoz, hogy minden pincészetre megfelelő idő jusson. Ez a kint tartózkodás általában 6-7 napot szokott igénybe venni, napi 2 pincészet meglátogatása, egy délelőtt, egy délután. Ezalatt a számomra nagyon rövidnek tűnő idő alatt a lehető legtöbb információhoz próbálok jutni, ami a termőterülethez, borászokhoz, évjáratokhoz köthető. A tájékozódást már a reggelinél kezdem, kihasználva, hogy szállásadómtól, Marcellatól (www.lacasellamontalcino.com) minden „hasznos pletyka” begyűjthető. Ha Marcella kifogyott a hírekből, férjét Lambertot (Fattoi pincészet) faggatom, immár kicsit komolyabb szakmai kérdésekről, milyen volt az időjárás hatása az elmúlt évjáratra, hogyan sikerült a múlt évi szüret, stb. … Az ebédszünetre „elvesztegetett” időt nagyon sajnálom. Az olaszok mediterrán nép lévén, nagyon szigorúan veszik a szieszta időt, déli egy és három között megáll az élet. Én ezt úgy próbálom hasznosítani, hogy egy gyors szendvics a bárban és eszpresszó után bevetem magam Bruno borboltjában (Enoteca Bruno Dalmazio) – szerencsére ők nem tartanak ebédszünetet. Beszélgetünk, kóstolunk, infót gyűjtök a montalcinoi borvidék egyik legnagyobb ismerőjétől. Amikor Montalcinoban tartózkodom, azért szoktam a Taverna del Grappolo Bluban vacsorázni, mert kiváló ételek és a jó ár-érték arány mellett (Michelin Guide’s Point Of View) rengeteget tanulok a tulajtól, Lucianotól, aki állandóan jelen van. Az étteremben poharazásra kinyitott összes bort megkóstolhatom és a tőle beszerezhető tudás tárháza végtelen.
Tavaly a COVID miatt a montalcinoi utazásom elmaradt, 2020-ban pedig éppen a COVID előtt sikerült kiutaznom. Idén ismét felkerekedtem, hogy eljussak brunello földre. Megérkezve Montalcinoba azonban döbbenten tapasztaltam, hogy a városkában azon a héten csupán egyetlen étterem tartott nyitva (sajnos nem a Grappolo Blu), az agriturismoban is csupán mi voltunk Marcella vendégei. Bruno borboltja szerencsére nyitva tartott.
Folytatása hamarosan következik a Brunello kóstolókkal.
Suhayda László
