Blogunkban egy új sorozatot indítunk, ahol a szakma jeles képviselői véleményét kérjük, számunkra aktuális témákban. Ezt a sorozatot ki mással is indíthatnánk, mint Mészáros Gabriellával. Pályánk elején nagyon sokunknak Gabriella „fogta a kezét”.
Az alábbiakban Mészáros Gabriella gondolatait osztjuk meg egy pugliai különlegességről.
ALBERELLO PUGLIESE
A Salento-félsziget különösen gyönyörű sík és viszonylag keskeny sáv, amelyet két tenger áztat: keleti partján az Adriai-tenger, délkeletre pedig a Jón-tenger. A hosszú, forró nyarakat csak a tengerről érkező hűvös szelek mérséklik valamelyest. A tél itt rövid, enyhe és esős. A szőlőültetvények a gazdag és változatos, többnyire meszes, agyaggal és mészkőben gazdag talajban termesztik, ezek képesek megtartani a talajvízkészleteket – ez feltétlenül szükséges a forró, száraz nyarak idején. A salentói borászatok többsége a hagyományos alberello szőlő telepítési módszert részesíti előnyben. Más vidékeken kevéssé ismert módszer, egy ősi rendszer, ami segíti a szőlő növekedését ezen a hallatlan forró területen is. A szőlőtőke talajközelben nő, bokor formájú, lehetővé téve a növény számára, hogy ellenálljon az erős szélnek, és árnyékolja magát, de közben elég jól ellátja magát tartalék vízzel és tápanyaggal is. Szinte összekapcsolják a tőkéket és így metszik, amik aztán később magukban növekszenek. A fény és a levegő áramlása a tőkék között így jobban biztosított. (Maga az alberello facsemetét jelent.)
De legalább ilyen különleges és egyedi látványt nyújt Puglia szerte a Trullik világa. A süveges tetejű építményeket durván megmunkált mészkőből építették, alapozás és mindenféle kötőanyag vagy tartószerkezet nélkül. Adózási kiskapu hozta őket létre, mert szinte azonnal elbonthatók voltak.
Dr. Mészáros Gabriella
Dip WSET., c. egyetemi docens, a Borkollégium társalapítója, a Borkollégium oktatója.
