Emilia-Romagna régiót északról a Pó folyó, keletről az Adriai-tenger, délről pedig az Appeninek vonulata határolja. Emilia-Romagna az olasz gasztronómia fellegvára, hisz innen származik a parmezán sajt, a pármai sonka, modena-i balzsamecet, a mortadella, a tortellini vagy a világszerte “bolognai”-ként ismert húsos ragu. Az előbbiekben felsorolt gasztronómiai “nagyágyúk” mellett Emilia-Romagna borairól ritkábban esik szó, különösen úgy, hogy Olaszországnak számos legendás borvidéke van. A régió legismertebb borászati terméke az azonos nevű szőlőfajtából készülő habzó, vagy gyöngyözőbor, a Lambrusco, amelyet a világ inkább az édesebb verziók formájában ismeri.
Emilia-Romagna szőlő és bor története a római kor előttre nyúlik vissza, és főleg a lambrusco fajtára koncentrálódik. A Lambrusco név a “Vitis Lambrusától” származik, ami egy vad szőlőfajta volt. A régészeti feltárások bizonyították, hogy ezen a területen már időszámításunk szerinti VII. században műveltek szőlőt. A filoxéra (egy Amerikából származó kártevő, mely a szőlő gyökerén gubacsszerű képződményeket hoz létre, ezzel a növény pusztulását okozva) természetesen itt is nagy pusztítást végzett. Történt viszont egy nagyon különleges jelenség a Pó deltában, a fortana fajta ültetvényei túlélték csodálatos módon a filoxérát. A XIX. században a szövetkezetek tömeg termelésének volt köszönhető a Lambrusco elterjedése az egész világon. Mára itt is megjelentek azok a gazdák, akik a minőségre fókuszálnak.
Székhelye: Bologna
Területe: 22.123 km²
Lakosainak száma: 4.400.000
Szőlőültetvény területe: 51.000 ha
Vörösbor: 70%
Fehérbor: 30%
Eredetvédelem: A régióban 2 DOCG, 18 DOC és 9 IGT található.
