“Langhe borvidéke egy nagy méretű borrégió az észak-olasz Piemont tartományban, amelynek határain belül találhatóak Olaszország leghíresebb DOCG-borai közül pl. Barolo és Barbaresco, valamint Asti és Dogliani is. A borászat eredete a Colla családig nyúlik vissza, akik az 1850-es évek óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel Piemontban. Paolo Colla – aki 1913-ban született Diano d’Albában – főleg a helyi „kisédes”-t, a Dolcettot termelte, de álma a Nebiolo szőlőből készített csúcs vörös, a Barolo volt. 1961-ben sikerül megszereznie egy farmot La Morra-ban. Az onnan származó borok meghozták a legmagasabb elismerést a család számára. Paolo halála után leány gyermeke és férje – a szintén nagymúltú borász családból származó – Gianni Gagliardo vitte tovább a Colla család örökségét. A borászat 1986-óta a Gagliardo néven él tovább.
Gianni Gagliardo (Piemont / Langhe DOC): Fallegro Langhe Favorita 2022
A piemonti Favorita fajta genetikailag bizonyítottan azonos a Korzikáról, Szardíniáról és Toszkánából ismert Vermentino-val. Kelet – francia területeken Rolle néven, míg Liguriában Pigató néven ismert. Legrégibb feljegyzései a 13.-14. századból Korzikáról származnak. A feltevések szerint ligúriai olívaolaj kereskedők vitték Piemontba ajándékként, ahol 1676-ból maradtak fent feljegyzések egy Roero-ból származó pincekönyvben „Biancho di Favorie” néven. Elég elterjedt fajta, Franciországban közel 3500, míg Olaszországban 3000 hektáron terem. Piemontban elsősorban Alba és Roero régióban vannak ültetvényei, de az 1990-es évek óta folyamatosan kiszorítja a divatosabb Arneis és a Chardonnay. Borát finom aromájúnak írják a gyümölcsös – fűszeres jegyektől egészen a minerálisig, amely – főleg korábban szüretelve – határozott savtartalommal bír. Fallegro borukat 1974-ben palackozták először, elsők között, aki a Favorita szőlőből fajtabort készítettek Piemontban. (A bor átlagosan 90% Favoritát tartalmaz). Ahogy Gianni elmondja, „a tengertől távol, kontinentális éghajlaton és homokos talajon termesztik, ami frissé, sóssá teszi.”
És valóban! Az első érzet a hihetetlenül sós, ásványos karakter, amely egy nagy jó savú, izgalmasan vibráló, de törékenyen elegáns bor érzete követ. Végtelen hosszú, ízvilágában az ásványosságon kívül grillázs és karamell fedezhető fel. Nagyon izgalmas és szerethető bor, amely meghálálja a figyelmet!
Gianni Gagliardo (Piemont / Roero DOCG): Roero – Arneis 2022
Roero egy picinyke, alig 850 hektár méretű borvidék Piemont dombvidékén. A nagyobb Langhe borrégió legészakibb része. A terület nevét a nagyhatalmú Roero bankár családról kapta, akik a középkorban Asti városában éltek és nagy befolyással bírtak. A terület 1985-ben DOC, majd 2004-ben DOCG minősítést kapott. Fekvése és hűvösebb klímája alapján elsősorban frissítő fehérborairól ismert, de a melegebb, meredek lejtőkön a vörös Nebbiolo is terem, amely izgalmas karakterű, nagyon illatos tételeket ad.
Ez a tétel 100% Arneisből készült. A szőlőfajta nevének jelentése valami olyasmi, hogy „vadóc”, ami bonyolult termelési adottságaira vonatkozik. Eredetére több hipotézis is létezik. Általánosan elfogadottnak tűnik, hogy egy 1432-ben fennmaradt feljegyzésben szereplő Ranaysii, majd egy 1478-ban dokumentált Reneysium nevű szőlő azonos az Arneissel. Innen alakult át a köznyelvben renni, majd az arneis alakká. Az biztos, hogy a híres olaszországi ampelográfus, Giuseppe di Rovasenda gróf, 1877-es szövegében már úgy olvasható, mint régi piemonti fajta. Régen és ma is hívják Nebbiolo Bianconak, sőt borát „Barolo bianco” néven is, ami inkább marketing fogás, hiszen genetikailag semmi közük egymáshoz. Kétségtelen, hogy gyakran használták arra, hogy a kemény és tanninos nebbiolo vörösbort ihatóvá lágyítsák. Ehhez hasonlót Észak – Rhone-ban a Syrah és Viognier esetében, vagy a Chianti vidék boraiba kerülő fehérekkel is alkalmaztak. Gyakran együtt is telepítették a két fajtát, aminek fő oka a madarak elleni védekezés volt. A korábban érő, lédús és gyümölcsös illatú fehér szőlőt a madarak jobban kedvelték, mint a kereskedelmileg értékesebb Nebbiolot. Emiatt a piaci érték különbség miatta a fajta a ’70-es évekre csaknem kihalt, mindössze két termelő foglalkozott vele. Az 1980-as években azonban újra az érdeklődés középpontjába került és termő területe 2000 után elérte a 740 hektárt. Bora száraz, határozottan testes, ha nem szüretelik időben kevés savval. Aromáiban az érett körte és a kajszibarack dominál. Jellemzően fiatalon fogyasztandó, de ismertek hordós érlelésű, komplex idősebb tételei is.
Ehhez borhoz a Gagliardo borászat a szőlőt maceráció nélkül, nagyon lassan préseli, majd almasavbontás nélkül, 5 hónapig finom seprőn tartja (ún. „sur lie”). A cél a lehető legtöbb frissesség megőrzése. A bor illatában barackos és grillázsra emlékeztető jegyeket vehetünk észre. Kifejezetten üde, dzsúszos, elégséges savval és kis maradék cukor érzettel, ami könnyen ihatóvá teszi. Élvezetes bor, amit nem kell túlgondolni.”
Kárpáti Péter
Vinissimo Klubtag
