Le Vigne di Sammarco (Puglia / Salento IGT): Verdeca 2022
Ez a bor egy meglehetősen ritka fajtából, 100% Verdeca-ból készült. Ma már szinte kizárólag Taranto és Bari tartományokban fordul elő, termesztése folyamatosan csökken. Genetikai vizsgálatok alapján egyik szülője a horvát Plavinának. És szintén igazoltan azonos a görögországi Lagorthival, amely a Peloponnészoszi-félsziget Kalavryta települése környékén fellelhető kis mennyiségben. Valószínű, hogy görög telepesek vihették el az ókori kereskedő kolóniákkal mind Itáliába, mind az Adria mellé.
Ez a tétel illatban komplex: picit füstös, intenzív mediterrán zöld fűszerekkel és fehér virágokkal. Kóstolva krémes, kis maradék cukor kerekíti, de ez nagyon jó savszerkezettel, és citrusos, hosszú, lecsengéssel társul. Utóíze kifejezetten ásványos. Izgalmas karakterű bor, amit jó inni is! A borászat rizottóhoz, bivalymozzarellához és zöldséges ételekhez ajánlja.
Le Vigne di Sammarco (Puglia / Salento IGT): Malvasia bianca
A szőlőfajta kapcsán érdekesség, hogy gyakran nem lehet tudni pontosan, hogy egy fehér Malvasián mit is ért pontosan a borász? Ugyanis több „Malvasia bianca” előtaggal rendelkező fajtát ismerünk. Ennek oka, hogy a „Malvasia” különböző, de hasonló jellemzőkkel bíró fajták középkori gyűjtőneve. Korábban elsősorban érzékszervi tulajdonságok alapján képzett csoport, amelyek hasonló aromákat, magasabb cukor és alkohol tartalmat jelent. A génvizsgálatok azonban segítenek tisztázni a fajta eredetét.
Származása feltehetően ősi görög, elterjedése és neve a Velenceiekhez kötődik. A 13. századból fennmaradtak olyan feljegyzések, amely szerint a velenceiek “vinum de Malvasias” bort szállítottak Ephesus-ból. (Megjegyzés: ma Törökország területén lévő ősi, hettita időkig visszanyúló kis-ázsiai város.) Az egyik elmélet szerint a görög Laconiában lévő Monemvasia velencei erődről kapta nevét, míg a másik elmélet szerint a krétai Malevizi volt a névadó.
Genetikai vizsgálatokkal kiderült, hogy korábban sok ősi malvasia fajtáknak gondolt szőlőknek nincs köze egymáshoz. Ezzel szemben pl. a retsina alapjául szolgáló görög Athiri, vagy Athiri Aspro fehér szőlő a génvizsgálatok szerint ősi malvasia klón. A fajta klónjai feltehetően Görögországból kerültek az Adriai-medencébe, így Olaszországba is, majd a Földközi-tenger mentén egészen a portugál Madeiráig és a Kanári-szigetekre is. A fentiek alapján igazából Malvasia családról nem is beszélhetünk.
Ez a Malvasia tétel határozottan megmutatja azt, amit a fajtáról gondolunk. Lágy, édes -érett gyümölcsös, amelynek egyensúlya az alkohol felé billen. Akik a német rizlinges savakat nem szeretik, azoknak ez a bor tetszeni fog.”
Kárpáti Péter
Vinissimo Klubtag
