Szicília mindig csodálatos, misztikus, magával ragadó, a borok pedig izgalmasak és egészen kiválóak. Tavaly egy szakmai körúton végiglátogattunk számtalan pincészetet. Ez alapján és az itthon újra kóstolt minták alapján került be a kínálatunkba a Nicosia, a Santa Maria la Nave és a Fazio pincészet borai. Rövid időn belül akkora sikere lett vásárlóink körében a szicíliai borainknak, hogy újabb utazásra szántuk el magunkat, immár csak a partnerekre koncentrálva, hosszabb időt szánva egy-egy pincészetre. Most az Etna-t választottuk, ezáltal a Nicosia-t és a Santa Maria la Nave pincészetet terveztük meglátogatni. A Fazio pincészet (Erice DOC vidéke) egy következő utazás tárgya lesz.
Budapesten felszálltunk a repülőre és irány Catania, két óra múlva már a Szicíliában bérelt járművünkkel száguldottunk az autópályán a szállásunk felé. Taormina mellett, Letojanni-ban foglaltunk egy kisebb apartmant. Éjszaka kalandos úton sikerült a szállásunkat megtalálni, már a GPS is feladta.
Következő reggel egy cappuccino és némi péksütemény után már korán útnak indultunk, 10 órára vártak minket a Nicosia pincészetnél. Már a megérkezés „mellbevágó” volt. Ilyen rendezett kertet és környezetet ritkán látni egy pincészetnél. A Nicosia mellett saját borbolt várja a magánvásárlókat, valamint melegkonyhás étterem a vendégeket. A parkolóból egy kis múzeumon át vezet az út az irodákhoz. A tulajdonos fia, Graziano Nicosia és Gianvito Pipitone, a pincészet export menedzsere várt minket. Miközben úton voltunk az ültetvényeket meglátogatni, Graziano felelevenítette a család történetét.
1898-ban kezdődött minden, mikor Francesco Nicosia borboltot nyitott Trecastagni-ban. A második világháború után a környező városok éttermeibe, trattoria-ba, osteria-ba hordóban szállították a bort. Vitték a tele hordókat, a „betétdíjas” kiürült hordók pedig visszakerültek a pincészethez. Carmello Nicosia a mai tulajdonos, az alapító unokája volt az igazi nagy újító, kiterjesztette az ültetvényt, bővítette a feldolgozót és az érlelő pincét, felvirágoztatta a pincészetet. Az ültetvényekre érve holdbéli tájon találtuk magunkat, lávakövek rengetege, mégis virágzó, csodás növényzettel. Megállapítottuk, hogy itt szőlőt művelni embert próbáló feladat, a végeredmény viszont maga a csoda, elképesztően különleges, minerális borok. Visszatérve a cégközpontba Graziano és Gianvito végigvezetett minket és mindent megmutattak. A rend és a tisztaság a feldolgozóban és az érlelő pincében is „vezető motívum”. Az érlelő pince egyik sarkában egy múzeumot alakítottak ki a régi évjáratú borokból.
Miután megnéztünk mindent, egy késői ebédre invitáltak minket, ahol szinte a teljes szortimentet végigkóstoltuk. Kezdtünk egy palackos erjesztésű pezsgővel (Sosta Tre Santi Etna DOC Bianco Brut), amihez a séf „carciofo vieoletto al tegamino”-t (serpenyős articsóka) ajánlott. Majd jöttek sorra a fehérborok, Grillo, Insolia, Catarratto, majd Vulcá Bianco az Etna-ról, catarratto és caricante szőlőfajtákból. Ezekhez első fogásnak „timballo di spaghetti alla norma” (rakott spagetti norma módra) járt. Majd jöttek a vörösek: Nero D’Avola, Nerello Mascalese, Frappato, Vulcá Rosso (nerello mascalese és nerello capuccio cuvé).
Megkóstoltuk Szicília egyetlen DOC besorolású borát is, a Cerasolo di Vittoria-t is. Ezekhez „Tagliata di Scottona”-t (szeletelt marha) szervíroztak. Desszertnek „Cannolo Scomposto” (rikottás szicíliai specialitás) érkezett, ami egy szicíliai desszert specialitás. A párom természetesen ezen a ponton „desszert és a kilók” felemlegetésével bombázott, röviden „akinek nem inge, ne vegye magára” megjegyzéssel próbáltam hárítani. A végére az elmaradhatatlan espresso kíséretében próbáltuk vendéglátóinkat az elköszönésre felkészíteni.
Szinte az egész napot a Nicosia pincészetnél töltöttük. Csodálatos élmény volt. Grazie mille.
Suhayda László
