Első napunk délutánján a Jorche pincészet felé vettük az irányt, néhány száz méterre a szállásunktól. Itt is egy nagyon izgalmas „projektbe” csöppentünk. Anna Rita Caruso és Emanuela, valamint Dalila, a két tulajdonos asszony fogadott minket. Elmondták, ez egy „női pincészet”, a tulajdonosok, a management, sőt a „pincemunkások” is, mindenki nőnemű. Megmutatták az ültetvényt, a feldolgozót és az érlelő pincét. Csak ámultunk a „női kéz” csodáján, csodálatosan művelt szőlő, elképesztő tisztaság a feldolgozóban, nagyon hangulatos érlelő pince. Végig kóstoltuk a teljes szortimentet, csak megerősödött bennünk az, amit már itthon is tudtunk, nagyon jó választás volt a Jorche pincészet. Több órát töltöttünk el náluk, észre sem vettük, hogy már este lett. Lévén, hogy órákon át az épületben, a pincében én voltam az egyedüli férfi, nem hagyott nyugodni a kérdés, megkérdeztem, ha a szőlőben be kell vetni a traktort, a megrendelt borokat felrakni raklapra, a hölgyek ezt, hogy bírják? „Hát erre azért van néhány fiú is a csapatban” – jött a válasz. Kicsit megnyugodtam, elégedetten kortyoltam egyet a Primitivo di Manduriaból, hogy azért mi férfiak mégiscsak nélkülözhetetlenek vagyunk.
Suhayda László
